Által-éri kétlyukú kőhíd a Vértesszőlősi vasúti átjáró felől biztosítja mintegy 230 éve a vízfolyáson való közlekedést. Íme, a híd létesítésének korabeli története, ami egyben szorgos eleink dicsérete is.
Számunkra már szinte elképzelhetetlen az a sok munka és teher, mely a XVIII - XIX. században élő elődeink vállaira nehezedett. Amint eltűnt a hó és az első tavaszi hajtások megjelentek a mezőn, vége-hossza sem volt az elvégzendő teendőknek. A jobbágyok munkáját azonban nemcsak a falu határában lévő földek, szántók, szőlőskertek igényelték. Az állam a vármegye területén adódó különböző közmunkákat szintén a jobbágyokkal végeztette el. Ezek közé tartozott például a folyók szabályozása, a hidak, utak karbantartása.
1787-ben a vértesszőlősiek – miután a Nemes Vármegye szigorúan rájuk parancsolta a kőhíd megépítését –, folyamodványt nyújtottak be az uradalom kormányzójához, Bezerédy királyi tanácsoshoz. Kérvén, hogy a már többször megreparált fahíd helyett egy kisebb költségű, stabil, kőhidat építsenek, melyen keresztül a környező települések – Baj – földjei és mezői is megközelíthetők, s melyen a terhelt szekér és a marhák is kényelmesen közlekedhetnek.
Kérésüket méltányolva Deáki Prefectus Úr követ vitetett, továbbá 16 ezer égetett téglát kértek a híd bolthajtásához, egy pár faragott követ, némi meszet a munkálatok elvégzéséhez.
A folyamodásnak lett is foganatja. Ugyanis a híd építése 1787. augusztus 10-én Nemes Vármegye és az uradalom kormányzója segítségével elkezdődött és szeptember 25-én befejeződött a kőműves munka. A környékbeli falvak ide voltak rendelve az építés segítésére.
1788. március 22-én a híd mellett 42 fűzfát ültettek el. Jelen voltak: Szádetzky András bíró, Kondvitska György, Kis János, Pluhár György esküdtek és Jankovits jegyző. A hídon túl, a szántók felé vezető út mentén egy vadkörtefát is ültettek, és előtte fa feszületet helyeztek el, ahova virágot vittek, és amely mellett a megfáradt földművesek megpihentek.
A híd 2018-ban felvételt nyert a Megyei Értéktárba.
Vissza