A Vértes és egész Komárom-Esztergom megye gyöngyszeme a Majki műemlékegyüttes, melynek Közép-Európában nincs párja. Felújításának második üteme jelenleg is zajlik.
A kamalduli szerzetesek remeteségét Magyarországon negyedikként alapították az 1730-as években. Tervezője, az osztrák barokk jeles mestere, Franz Anton Pilgram volt. Teljesen be sem fejeződött az építése, amikor a „némabarátoknak” II. József rendelete nyomán el kellett hagyniuk a helyet 1782-ben. A berendezési tárgyakat elárverezték, s belőlük a megye számos településére, templomába jutott.
A tervezett 20 cellaházból – mecénások hiányában – 17 készült el, bár ezek sem voltak mindig elfoglalva: 1770-ben és a kolostor megszüntetésének évében is csak 15 remete lakott bennük. Az egyes épületeknek külön alapítványokat hoztak létre, amely a létesítés költségét, és a benne lakó remete eltartásával kapcsolatos kiadásokat fedezte. A cellák homlokzatát az adományozó családok címerével díszítették; értük rendszeresen imákat kellett mondaniuk a barátoknak.
A kolostor két részre tagolódik: az U-alakú főépület (foresteria), ahol a közös helyiségek voltak: refektórium (díszebédlő), könyvtár, gyógyszertár, betegszobák, gazdasági helyiségek, vendégszobák. De itt kaptak helyet a prior szobái, és a nem magányban élő testvérek lakóhelyiségei is.
A másik nagy rész az úgynevezett clausura, vagyis az a rész, ahol a remeték cellái állnak. A rend regulái szerint az egész kolostort, és az egyes cellákat is magas kőkerítés övezte.
Minden cellában külön kápolna, lakó- és hálóhelyiség, kamra és pince állt a remeték rendelkezésére, amelyben főként elmélkedéssel, a Biblia olvasásával, imával, írással töltötték napjaikat, de megművelték cellaházukhoz tartozó kis földjüket is, és kegytárgyakat is készítettek.
A rend feloszlatása után megüresedett kolostor évtizedekig pusztult, majd posztómanufaktúrának adott helyet, mígnem az 1860-as évektől a tulajdonos Esterházyak kastéllyá alakították át. Itt született Magyarország 1917-es miniszterelnöke, Esterházy Móric, Esterházy Péter nagyapja.
A gyakran nagy vadászatok helyszínéül szolgáló Majkot az Esterházy család 1945-ig birtokolta.
Híres utolsó lakója, a 13-a cella grófnője, gróf Esterházy Móricné, Károlyi Margit volt (1975-ig).
A felújítás nagyobb munkái először az 1970/80-as években, majd a 2010-es években indultak meg. Pompás kútjában 1984-ben egy titkos alagutat fedeztek fel, melynek beomlott bejárata ma is látható a majki tó partján.
Vissza