Ahogy minden esztendőben, idén is zeneszóval, vigadva vonult végig Ete utcáin a szüretet ünneplők tarka forgataga. A program főszervezője hagyományosan az Etei Borbaráti Kör volt.
Délután fél kettőkor a Templomtérről indult a menet: hét lovaskocsi, két traktor és negyven lovas. A résztvevők traktorok húzta utánfutókon vagy lovaskocsikon, hintókon ültek, mások peckesen lóháton poroszkáltak velük. Betyárok, dámalovasok, csinos menyecskék, hetyke ifjúemberek feszítettek a nyergekben, a fogatok bakjain pedig a tapasztalt vén rókák és tündérszép hölgyek is fogták a gyeplőt, többük a helyi lovasudvar tagjai. Nemcsak a falu apraja-nagyja, hanem a környék településeinek lakói is a menetbe csapódtak, hiszen Etén régi hagyomány ez a felvonulás.
A templomtérre érkezőket Tatai Ferenc, az Etei Borbaráti Kör elnöke köszöntötte, s ahogy mindig, elsőként a lelkész adta áldását a menetre, majd Barát Dávid, az etei kisdobos rigmusaival vette kezdetét a mulatság. Íme, egy rövid idézet a kikiáltó szövegéből:
…”a legnagyobb rendben felvonulást tartunk,
ameddig csak bírja torkunk, gyomrunk,s talpunk.
Mi kezdjük a sort, szüreti dobosok,
már nem gyalog járunk, vagyunk oly okosok.
Bennünket követ a lovasok serege,
fekete a lovas piros a feneke.
Peckesen ül, hogy minden lány ránézzen,
majd hason fekszik hat hétig táppénzen.
Kurjongat, csattogtat a karikás ostorral,
az út porát öblíti megforrott újborral.”
Idén 13 helyszínen látták vendégül a népes kompániát: folyt a bor, a hölgyeknek, gyerekeknek üdítő, pogácsa, sütemény. Az egyik szekéren a Party Pop Band zenélt, s visszatérve Táborhelyre ők húzták az esti mulatság talpalávalóját is. Utóbbi, a hírek szerint, igen jó hangulatúra sikeredett.
A résztevőket Dr. Veres Zoltán megyei jegyző is üdvözölte, mivel a zenei produkciót a megyei önkormányzat pályázata tette lehetővé.
A rendezvényt támogatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma Emberi Erőforrás Támogatáskezelő szervezete.
