A boszorkánysággal megvádolt Tót Mártonné Soós Örzsébet, a 72 esztendős kálvinista öregasszony boszorkányos meghurcoltatásáról szól ez a történet.
Az 1714. esztendő elején Fülöp Mihály, Császár község bírája több hites férfiakkal együtt ezt a levelet írta vagy íratta: „Kedves Thott István Uram. Történik illyen állapot Mostanságh Nálunk, Melyet is akarunk Kegyelmed eleibe adni, hogy lévén Harangozó Mihály házánál egy öregh Asszony, ki is midőn meg betegült fogadván maga mellé egy leánt az melly öregh Asszony azon leánt arra kérte, hogy legyen Boszorkánnyá (...) Hogy ha penigh valakit meg akarsz veszteni legh elsőb valami Atyád fiat köl megh veszteni, mert én is legh elsőb az öcsémen tanultam (...).”
Eddig szól a feljelentés, amelynek alapján a megvádolt Tót Mártonné Soós Örzsébet pár nap múlva a vármegye tömlöcében ült. 72 esztendős kálvinista volt az öregasszony, akit már március 24-én vallatóra fogtak. Soós Erzsébet is a bajba került emberek szokása szerint azzal a vallomással kezdte, hogy nem ő a boszorkány, mert abban a hiszemben volt, hogy mások hátán könnyebben gázol ki a hínárból. Azt vallja, hogy a tisztelendő mocsai plébános úr, Szombath Miklós uram édesanyja, Tengöl Falu Zsuska, Tankáné és Haj-Szücsné az igazi boszorkányok, mert a vallatás előtt való napon, 9 órakor éjjel, „az árestom háznak vas Rostélyos Ablakán hozzája bujtak leg ottan az Pap Annyja és Tengöl Falu Zsuzska keményen dömöszkölték fejét szorongatták csak azért reájuk ne valljon.” A boszorkányok keményen megfenyegetik Soós Örzsét és Tengöl Falu Zsuskát, a pap anyját és Haj-Szücsnét, boszorka kollégáit arra is kényszerítették, hogy tekerjék ki egyik lábát, mert nem akar velük járni.
Ez a társaság 1711. esztendő karácsonya után két hétre megint eggyé gyűlt Mocsa falu pincéjében és akkor is hasonló táncolásokat, evéseket, ivásokat követtenek el.
Soós Erzse, hogy mentse magát, azt vallotta, hogy nem evett velük, hanem egy tőkén ülve, nézte őket. Következő vallomása is érdekes Soós Erzsébetnek, amelyben elmondja, hogy ennek előtte mintegy 6 esztendőkkel (tehát 1708 körül) nemes Fejér vármegyében bizonyos falunak határján az boszorkányok eggyé gyűltenek, ahol ettek, ittak és táncoltak, a boruk vörös volt. Neki egy pénz ára égett bort (pálinka) adtanak innia. „Legottan, mondja Soós Erzse, egymással azon esszegyült Boszorkányok paráználkodtanak és mezitelenen táncoltanak.” Ő természetesen nem táncolt, nem is paráználkodott, noha az paráznaságra eleget kényszerítették, és az említett kevés égett bornál többet nem is ivott. Erre a helyre a boszorkányok repülve mentek, és ahogy őt - nem akarván velek menni repülve-repülve két karjánál fogvást vitték (...).
Eddig tart Soós Örzsébet első vallomása, mely egy hiszterikus elmének kalandos meséje, vagy egy körömfont gonosztevő kitanult védekezése lehet, mert belekeverte a mocsai pap anyját, és több mocsai javasasszonyt, nyilván abban a hiszemben, hogy akkor kisebb büntetéssel menekül, ha többen lesznek. De igen érdekes az igmándi tavalyi bíróról mondott vallomása. Ezzel az igmándi bíróval bizonyosan meggyűlt a baja, és nem lehetetlen, hogy bosszúból keverte boszorkányság hírébe.
Ítéletről nem tudunk a bűnpörben, az is meglehet, hogy a 72 éves vádlott nem várta be a földi igazságszolgáltatás végét, hanem a felsőbb bíró elé állott bűnös lelkével, aki egyedül látja tisztán az igaz és bűnös emberek lelkét.
