A tragédia emlékhelye vármegyei érték lett
Új kinccsel gyarapodott a vármegyei értéktár: 225. érték lett a második mohácsi csata helyszíne, a Pusztamaróti Történelmi Emlékhely.
Két héttel az 1526-os mohácsi katasztrófa után a Gerecse szívében fekvő Pusztamaróton zajlott a török hadak elleni egyik legnagyobb hazai ellenállás. Amíg Buda harc nélkül elnéptelenedett, Komárom, Tata, Esztergom és Visegrád sikeresen ellenállt. A környékbeli lakosság családostul és állatostul egy Pusztamarót melletti „menekültgyűjtő helyen” hozott létre védelmi állásokat. Ezt a helyszínt a későbbi brutális események miatt „emberölő völgynek” is nevezték.
A Bajna felé vezető út északi oldalánál felállított, a természeti viszonyokat jól kihasználó magyar szekértábor kezdetben áttörhetetlennek bizonyult. A védők súlyos veszteségeket okoztak a törököknek, sőt, a harcokban elesett Ibrahim nagyvezír unokaöccse is. A felbőszült ellenség végül Budáról kért erősítést és tüzérséget. Brodarics István leírása szerint a törökök ágyúkkal lőtték szét a tábort, majd szinte egy szálig levágták a védőket.
A mészárlás áldozatainak számáról megoszlanak a források: a becslések 6 000-től egészen 25 000 főig terjednek, ami egyes történészek szerint a mohácsi veszteségeket is meghaladhatta. Ehhez a véres ütközethez fűződik a kisnemes Dobozi Mihály és hitvese önfeláldozó legendája is. Tragédiájukat olyan neves művészek örökítették meg, mint Kölcsey Ferenc, Jókai Mór, Székely Bertalan vagy Madarász Viktor. Az ütközet emlékét ma is Kovács György szobrászművész alkotása őrzi a pusztamaróti történelmi emlékhelyen.
Galéria
