A Zsigmondy család a tudományos és műszaki kreativitás, a magyar kultúra területén egyaránt jelentőset alkotott, ezért munkásságuk nemrégiben megyei érték lett. Ismerjék meg a család történetét!
Dorog nagy büszkesége Zsigmondy Vilmos, akinek a nevét a város gimnáziuma és egy lakótelep is őrzi. A lakótelepen áll szobra is. Sosem felejtette el Annavölgyet, Dorogot: sokat tett Hantken Miksával együtt később is a dorogi bányák fejlesztéséért.
A család legidősebb tagja, a bányamérnök Zsigmondy Vilmos, az 1848-49-es szabadságharcban való részvétele miatt Olmütz várbörtönébe zárták. Mivel kincstári szolgálatba nem léphetett, szabadulása után Sándor Móric annavölgyi bányájához szerződött, melyet 1850-től majd egy évtizeden keresztül vezetett. A fővárosba kerülve hévizek feltárásával foglalkozott. A Margitszigeten, a Városligetben tárt fel hőforrást, utóbbira épült a mára világhírű Széchenyi Gyógyfürdő.
Gyakorlati feladatainak megoldása mellett folyamatosan foglalkozott geológiai, hidrológiai tudományos problémákkal. Nem véletlenül mintázta részben róla Jókai Mór Berend Iván alakját Fekete gyémántok című regényében. Budapestre kerülve sem szakad el a dorogi szénmedencétől: sokat tesz a vasútvonal megépítéséért. Nemzetközi hírűvé hidrológiai munkássága tette. Harkányban, majd Budapesten a Margitszigeten, majd a Városligetben végzett fúrást, és fakasztott termál illetve gyógyvizeket megteremtve többek között a később világhírűvé váló Széchenyi Gyógyfürdő alapjait. Tevékenysége elismeréseképpen megkapta a Francia Becsületrend lovagkeresztjét is.
Zsigmondy Vilmos testvére, Zsigmondy Adolf bécsi orvos, egyetemi tanár az éternarkózis bevezetője a fogászatban. Bevezette a fogséma keresztjelzését. Úttörő tanulmányt írt a fogak érintkezési felszínének kopásáról.
Adolf fia, Vilmos unokaöccse volt Zsigmondy Emil (1861-1885), aki ugyancsak orvosnak tanult Bécsben. Fiatalon magával ragadta az Alpokban a hegymászás szenvedélye. Több 3000 méternél nagyobb csúcsot ő mászott meg elsőnek. Több földrajzi név őrzi az emlékét az Alpokban. Az elsőnek megmászott Feldkopfból lett a Zsigmondy-spitze, Meije-hegyén található a Zsigmondy-csorba és –torony, a Dolomitokban a Sexteni-hegycsoportban a Zsigmondy-gerinc. Két könyvet is írt: „Az Alpok veszélyei” és az „Alpesi kalandozások” is nagy siker volt. Ezeknek a kalandozásoknak lett az áldozata igen fiatalon.
Ugyancsak Adolf fia volt Zsigmondy Richárd (1865-1929). Egyetemi tanulmányait Bécsben majd Münchenben végezte. 1889-ben doktorált szerves kémiából. Berlinben még fizikát tanult, majd Grazban lett magántanár. Fontos állomás lett pályáján Jéna, ahol a Schott üveggyárban foglalkozott először a kolloid oldatokkal. Kutatásait később saját laboratóriumában, majd a Göttengeni Egyetem professzoraként is folytatta. Az 1925. évi kémiai Nobel-díjat a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért kapta.
A család másik ágán volt Vilmos unokaöccse Zsigmondy Béla (1848-1916) aki továbbvitte nagybátyja artézi kutak feltárásával foglalkozó cégét, és nemzetközivé bővítette annak tevékenységét. Az alföldi artézi kutak feltárása mellett fúrt a Bécs melletti Schwechatban, Altenburgban, még az olaszországi Ferraraban is. Később hidak építésével is foglalkozott cége. A céget még továbbvitte az ő unokaöccse Zsigmondy Dezső, aki cégével még a 2. világháborús károk felszámolásában is jelentős szerepet játszott.
A Doroghoz Zsigmondy Vilmos úttörő jelentőségű bányászati tevékenységével kötődő Zsigmondy család rendkívül sokoldalú és máig rendkívül jól használható tudományos, műszaki-technológiai eredményeivel megérdemli figyelmünket, tiszteletünket, elismerésünket.
