Nagy érdeklődésre számot tartó, sok turistát vonzó állandó kiállítást kapott a várgesztesi Keltike ház.
Az épület néhány éve a régi iskola átalakításával ökoturisztikai központként újult meg a vármegyei önkormányzat által koordinált Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) mintegy 150 millió Ft-os támogatásával.
Csütörtökön Az utolsó töltényig címmel az 1. huszárhadosztály Vértes hegységbeli második világháborús helytállását bemutató tárlat nyílt benne, amelyet Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter nyitott meg.
A tárgyak nagy részét évtizedes kutatás során az eredeti helyszínekről Szebenyi István, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke gyűjtötte.
Az eseményen jelen volt Popovics György, a vármegyei közgyűlés elnöke is.
Az ünnepélyes átadás előtt a második világháborúban a Vértesben elesett magyar huszárokra emlékeztek a katonák sírjainál a várgesztesi temetőben.
A megjelenteket Eckné Csákvári Valéria polgármester köszöntötte és kiemelte: az emlékmű arra hívja fel a figyelmet, hogy a háború pusztítása és embertelensége soha többé nem ismétlődhet meg.
Szebenyi István, a Had- és kultúrtörténeti Egyesület elnöke beszédében többek között elmondta: 100-150 jelölt katonasír található a Vértes falvaiban, amelyeket az önkormányzatokkal és az erdészettel közösen ápolnak.
A megemlékezés után jelenlévők egy-egy szál virágot helyeztek el a síroknál, köztük dr. Kancz Csaba főispán és a környező települések polgármesterei.
A Keltike ház kiállításának ünnepélyes megnyitóján Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter arra emlékeztetett, hogy nem csak egy nagy múltú fegyvernem utolsó képviselői véreztek itt el egy borzalmas és Magyarország szempontjából teljesen értelmetlen háborúban, hanem a nemzetünk is egy nagyon súlyos sérülést kapott.
Hozzátette, a történelem sokáig elfelejtette ezt a generációt, azoknak a katonáknak a helytállását, akik hősiesen védték a hazájukat, és megtettek minden tőlük telhetőt.
A kiállítás anyagát korábban vándorkiállításban országszerte bemutatták több nagy múzeumban – mondta Szebenyi István, hozzátéve: – Igazából a célom az volt, hogy valahova a Vértes környékére „jöjjön haza” a tárgyanyag, és ezért nagy örömmel fogadtam, amikor a megállapodás megszületett Várgesztessel.
A kiállítás az 1. huszárhadosztály történetét mutatja be. A kulacsok, csajkák, bajonettek felnagyított archív fotókra kerültek fel, számos darab sérült, átlőtt, magán viseli a háború nyomait.
A tárlat különlegessége, hogy a kísérőszöveg 7-8 egykori huszár naplójából származik. A katonák szavai drámai módon mutatják be a huszárok lőszer és felszerelés nélküli helytállását a szovjet túlerővel szemben.
A huszárság elit fegyvernemnek számított, kezdetben 16 ezres létszámot alkottak. Megjárták az orosz frontot, majd Lengyelországot, a háború utolsó szakaszában pedig a Vértesben küzdöttek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatokkal.
A Vértesbe 4700 huszárt vezényeltek, de közülük csupán néhány százan estek fogságba Ausztriában. Az alakulat három és fél hónapig tartó harcban teljesen felmorzsolódott, személyi állományának jelentős része elesett. Legtöbbjük soha nem kapta meg a végtisztességet, és jeltelen tömegsírokban nyugszanak haláluk helyszínén – ismertette Szebenyi István.