Ez a romantikus monda megyénk, a Vértes két várához, Vitányvárhoz és Gerencsérvárhoz kapcsolódik.
Mátyás király idejében egy ifjú nemes, Hédervári Imre volt Vitány várának ura. A jóval délebbre fekvő Gerencsérváré pedig a büszke és keményszívű Újlaki Miklós. Újlaki egy német grófhoz akarta kényszeríteni leányát Krimhildát, a vár csendes szavú, alázatos lelkű tündérét. De Krimhilda titokban már jegyese volt Hédervárinak, s az ifjú lovag egy éjszaka meg is szöktette szerelmesét és Vitány várába vitte.
Több se kellett a büszke apának! Nekirontott katonákkal, ágyúkkal a meredek csúcson álló várnak. De hiába lőtte, ostromolta, nem tudta bevenni. Jól volt az megépítve, s jól is védték. El sem esik tán, ha egy álnok várbeli el nem árulja a titkos utat, s azon keresztül be nem vezeti Újlakit a várba. A folyosó egyenesen Hédervári dolgozószobájába nyílt. A meglepett várurat Újlaki leütötte, majd eszméletlen leányát magával hurcolva otthagyta Vitányt.
Otthon Gerencséren szörnyű büntetés várt a szerencsétlen lányra: atyja elevenen befalaztatta a vár egyik pincéjébe. Ott is pusztult volna, ha a vár öreg szolgája ki nem bont egy nyílást az újonnan készült falban, s azon keresztül nem élelmezi. Hédervári pedig közben felgyógyult és Újlaki erőszakossága miatt panaszra ment egyenesen Mátyás királyhoz. Mátyás nem azért állt igazságos király hírében, hogy ilyesmit megtorlatlanul hagyjon.
Egy szép napon kürtös vitéz jelent meg Gerencsérvár felvonóhídja előtt, s jelezte, hogy a király érkezik. De közben Újlaki megtört esztelen tettének súlya alatt. Már nem a gőgösszívű főúr, hanem szerencsétlen apa. Amikor kiderült, hogy leánya él, boldog örömmel öleli keblére, örömmel adja nőül a szomszéd vár urához, a leányrabló Hédervárihoz.
