Jászai Mari, az egyik legnagyobb magyar tragika, akiről a Vénuszon krátert neveztek el. Ászári szülőházában életét bemutató emlékkiállítást tartanak fenn.
Őstehetség volt, mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt, Shakespeare nőalakjait, Antigonét, Iokasztét és Élektrát, Kleopátrát, Margit királynét, Lady Macbethet, Volumniát, Gonerilt, Konstanciát, a Rómeó és Júliában a dajkát és Capuletnét formálta meg kiemelkedő tehetséggel. Utolsó szerepe Gloucester özvegye volt a III. Richárdban. Tehetségesen és szívesen szavalta Petőfi Sándor verseit munkásoknak szervezett előadóesteken.
Pályafutása 1866-ban indult, amikor tizenhat évesen Hubay Gusztáv társulata után szökött Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett.1867-ben már Budán játszott, 1869-ben a kolozsvári színházhoz szegődött.
1872-ben lett tagja a budapesti Nemzeti Színháznak, melyhez haláláig hűséges maradt (egy évre, 1900-ban a Vígszínházba szerződött), 1901-től a Nemzeti örökös tagja. Bemutatkozó előadásában Bánk Bán Gertrudisát játszotta.
Fordított is: Ibsen John Gabriel Borkmann című művét Jászai fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. Összesen mintegy 300 szerepet játszott. 1926-os halála után nyilvánosságra került naplója, jegyzetei színháztörténeti szempontból is értékesek az utókor számára.
Már életében, 1922-ben emléktáblát helyeztek el ászári szülőházán, ami napjainkban emlékkiállítást tartalmaz. Róla nevezték el a tatabányai Jászai Mari Színházat. Nevét Budapesten közterület viseli (tér az V. és a XIII. kerületben). A Vénuszon krátert neveztek el róla. Az ő nevét viseli egy rangos színművészeti kitüntetés is, a Jászai Mari-díj.
A Jászai Mari-díj állami kitüntetés, amit 1953-ban alapított a magyar kormány színművészeti díjként. Minden évben április 4-én adták át, általában tíz főnek. 1992-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium újraalapította, s kiterjesztette a színháztudományi tevékenység elismerésére is, minden év március 15-én ítélik oda 13 főnek.
Ászári szülőháza 2015 óta gyarapítja a Megyei Értéktárat.
Vissza