Ezt a 19. században kitenyésztett lófajtát nagy becsben tartják világszerte, a helyi lótenyésztés egyik büszkesége. 2004-ben az Országgyűlés nemzeti kinccsé nyilvánította.
A Shagya-arab a történelmi Magyarországon és később az Osztrák-Magyar Monarchia területén alapított ménesek, Bábolna, Mezőhegyes és Radutz „arab fajtájának” a nemzeti tenyésztő egyesületek zárt törzskönyveivel történő továbbtenyésztése. A tenyészcél egy nagy rámájú, bottal legkevesebb 150 cm marmagasságú arab ló, ami nemes, hátas és kocsilóként mindenki számára alkalmas
A fajta virágkorát Pettkó-Szandtner Tibor ménesparancsnoksága alatt élte 1932 és 1942 között. Akkor vált a shagya-arab világhírű fogatfajtává. A második világháborúban a ménes súlyos károkat szenvedett. A háború után Bábolnát "szocialista mintagazdasággá" alakították. De a baromfitenyészet hozott annyi pénzt, hogy mellette a ménest is fenntarthatták. Két változatot tenyésztettek, az arab telivéreket és az arabfajtát, azaz a shagya-arabot.
A Shagya-arab élénk vérmérsékletű, de szelíd és tanulékony állat. Univerzális fajta: távlovaglásban kiváló (ennek ékes bizonyítéka, hogy a bábolnai születésű Hungares Shagya-arab 2006-ban az Aacheni Lovas Világtalálkozón világbajnokságot nyert), de hátaslónak, fogatlónak kocsilónak is alkalmas.
Találkozhatunk a fajtával díjlovaglásokon is.
120–125 centimétert is nagyon biztosan ugranak át. Hobbi és oktató lóként is találkozhatunk velük. Manapság egyre több westernben is használják a shagya lovakat. Könnyen fordulnak és hamar tanulnak ezért nem meglepő, hogy a western lovasok is megkedvelték ezt a fajtát.
Kezességükkel, tanulékonyságukkal kiérdemelték a hagyományőrző lovasíjászok tiszteletét is, mivel sokan tartanak shagya-arabokat. A gyermekeket kedvelik.
A Megyei Értéktárba elsőként került be 2014-ben.
Vissza