Schmidt Sándor életműve nemcsak a dorogi szénmedence két évszázados bányászatának fejlődését határozta meg, hanem újszerű kezdeményezéseivel hatással volt a magyar szénbányászat fejlődésére, eredményességére is.
Dr. Schmidt Sándor volt az első bányamérnök, aki doktori címet kapott Magyarországon.
1882. március 12-én született Felsőbányán. 1904-ben szerzett bányamérnöki oklevelet Selmecbányán a Selmeci Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskolán. Egy év erdélyi, zsil-völgyi, petrozsényi munka után 1905-ben került Dorogra. Hat évig az Auguszta akna igazgatója volt. 1911-től 28 éven át volt a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvény Társulat dorogi bányaigazgatója.
Vezetése alatt az 1915-ben benyújtott, a dorogi szénbányászat fejlesztésére vonatkozó terve szerint a Reimann akna és altáró, a bányaalagút rendszer kiépítésével Dorogot tette a szénmedence központjává. A cél kettős volt, a termelési koncentráció és a karsztvíz elleni újszerű védekezés. Kialakult a koncentrált szén, meddő és személyszállítás, üzembe helyeztek függő kötélpályát a dunai szállításhoz, a bányákban korszerű frontfejtéses fejtésmódot alkalmaztak.
Kiemelkedő eredményeket ért el a karsztvíz veszély okainak kutatásában, és az ellene való védekezés módjainak kialakításában. A dorogi bányászkodás létét adta a Schmidt-féle cementálási eljárás sikeres bevezetése. Bevezette az iszaptömedékelést, melyhez létrehozta a Sátorkőpusztai homokbányát, és a bányákat elérő homokvasutat.
Feladatának tekintette a munkásság, a tiszti- és mérnöki állományról való gondoskodást. 1916-ban egyszerre kezdték meg a Tisztviselőtelep és az Újkolónia építését, felépült a legtöbb mai közintézmény: városháza, bányakaszinó, két iskola, óvodák, bányafürdő, két templom, művelődési ház, kórház, sportpálya, uszoda, bányaszékház.
Feltalálta és a gyakorlatban is alkalmazza a vágathajtásnál a „művájárt”, az első hazai vágathajtó gépet. Újszerű kezdeményezése, hogy egy 1932-ben született határozattal – amit a hűségjutalom elődének tekinthetünk –, a 30 év szolgálat után a dolgozók 5 ezer pengőt vagy családi házat kaptak.
1938-ban Budapestre került, ahol a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvény Társulat vezérigazgató-helyettese, majd vezérigazgatója volt 1944-ig. A felszabadulás után szakértőként vett részt a Gellért-hegyi földalatti víztározó építésénél. 1953-ban az ÁVH letartóztatta népellenes szervezkedés koholt vádjával. Két hónap múlva belehalt a kínzásokba.
Nevét emléktáblák őrzik Dorogon. Életművét 2018 óta a Megyei Értéktár is tartalmazza.
Vissza