Fadlallah el Hedad Mihály 1899-ben került Bábolnára, mint ménesparancsnok. A lótenyésztésben végzett kimagasló eredményei mellett mindenki által tisztelt személyiség volt Bábolnán. Számos magasrangú vendéget fogadott mintaszerűen vezetett telepén.
Több mint 60 évet élt és dolgozott Bábolnán. Az 1800-as évek közepén, amikor a bábolnai ménes vezetése – mely akkor osztrák volt – hírét vette, hogy Közel- Keleten, elsősorban Mezopotámiában – nagyjából a mai Irak területén – tiszta vérű arab lovak, sőt ménesek sokasága létezik, expedíciót szervezett a térségbe Eduard Herbert ezredes, az akkori ménesparancsnok által 1836-ban vezetett utazás sikerrel járt. Egy mént, a Shagyát és néhány kancát megvásárolva tértek haza. Az arab lovak Magyarországon nagy sikert arattak.
Ezen felbuzdulva az elkövetkezendő években, sőt évtizedekben több expedíció lóvásárlás céljából kereste fel a Közel-Keletet. Az 1857-ben a Bruderman Rezsõ ezredes által vezetett expedícióval egy körülbelül 13 éves forma arab kisfiú is érkezett Bábolnára. A gyermek állítólag úgy került Magyarországra, hogy az egyik megvásárolt ló a kedvence volt és mivel nem tudta elviselni eladását, felszökött a lovakat szállító hajóra. A tengerészek a Földközi-tenger közepén vették észre a potyautast. Mivel visszavinni már nem lehetett, magukkal hozták.
A hajó Triesztben kötött ki, itt a lovakat pihentették, majd a saját lábukon hajtották őket Bábolnára. Ebben az időben Horvátországban tartózkodott Ferenc József – ekkor még csak osztrák császár – aki hírét vette a lovak érkezésének és miután maga is lószerető ember volt, megszemlélte a szállítmányt. A szemle során találkozott a lovához ragaszkodó kisfiúval is, akit nagyon megkedvelt, ami egy életre szóló szerencsét hozott ennek az arab fiúnak. (Legenda szerint a lovát megsimogató császárnak a kezére ütött.) Ferenc József visszatérve Bécsbe intézkedett arról, hogy a fiú, aki ekkor már lovász volt Bábolnán, kadétiskolába kerüljön.
Fadlallah el Hedad Mihály jó képességeinek köszönhetően négy év múlva hadnagyként hagyta el az iskolát, ahol megtanult németül és magyarul is. Előbb a debreceni méntelepre, majd ismét Bábolnára került. Közismertté vált, hogy a császár pártfogoltja, így gyorsan haladt a katonai ranglétrán. Miután arabul is beszélt, immár császári hadnagyként, háromszor is járt a Közel-Keleten, amelyekről “Utazásom Mezopotámiában és Lovak Arábiában’’ címmel könyvet írt. Könyve nem- csak érdekes, de tanulságos is. Hű képet kapunk az akkori Bejrút, Bagdad és Damaszkusz városok hihetetlen fényűzéséről és nyomoráról. Utazásai sikeresek voltak. Ezt bizonyítja pl., hogy ő vásárolta az 1900. évi Párizsi Világkiállítás győztes lovát, a Koheilánt, majd később 1885-ben a legeredményesebb arab törzsmént, az O’bajant.
Fadlallah el Hedad Mihály élete második felében – 1899-1913 között – ezredesi, majd tábornoki rangban a bábolnai ménes parancsnoka volt. Legnevezetesebb vendége Theodor Roosevelt amerikai elnök volt, aki kétnapos látogatásra érkezett hazánkba. Méneskari munkája mellett messzemenően mindenben támogatta a helyi népoktatást, és magas elismeréseket szerzett. Kezdetben, mint Iskolaszéki tag, később az iskolaszék elnöke volt egészen 1924-ben bekövetkezett haláláig.
Soha nem nősült meg. 84 éves korában hunyt el. A bábolnai temetőben nyugszik. Szobra kedvenc lovának, O’bajannak sírköve mellett – a ménesudvar legszebb helyén – a 300 éves akácfa alatt található.
Életműve és nyughelye 2019 óta Megyei érték.
Forrás: Bábolnai Helytörténeti Baráti Kör honlapja