Mintha kerekre tárt, hatalmas szemek felügyelnék a tájat. A Kétlyukú híd éberen és kíváncsian tekint Tata irányába, s ha beszélni tudna, tán nagy dolgokról regélne, hiszen több mint két évszázada köti össze az Által-ér két partját Vértesszőlősnél.
1787-ben a szőlősiek, miután a Nemes Vármegye szigorúan rájuk parancsolta a kőhíd megépítését - folyamodványt nyújtottak be az uradalom kormányzójához, Bezerédy királyi tanácsoshoz, kérvén, hogy a már többször megreparált fahíd helyett egy kisebb költségű, stabil, kőhidat építsenek, melyen keresztül a környező települések – pl. Baj földjei és mezői is megközelíthetők lesznek, s melyen a terhelt szekér és a marhák is kényelmesen közlekedhetnek.
Kérésüket méltányolva Deáki Prefektus Úr követ vitetett, továbbá 16 ezer égetett téglát kértek a híd bolthajtásához, egypár faragott követ és némi meszet a munkálatok elvégzéséhez.
A híd építése 1787. augusztus 10-én a Nemes Vármegye és az uradalom kormányzója segítségével elkezdődött. A környékbeli falvak népét iderendelték az építés segítésére, így bő egy hónapa alatt befejeződött a kőműves munka.
1788. március 22-én a híd mellett 42 fűzfát ültettek el. A hídon túl, a szántók felé vezető út mentén egy vadkörtefát is ültettek és előtte fafeszületet helyeztek el, amely mellett a megfáradt földművesek megpihenhettek.
A kétlyukú kőhíd tehát több mint 230 éve biztosítja a vízfolyáson való közlekedést.
Vértesszőlős fejlesztési terveiben szerepel a híd felújítása, hogy még sok generációt szolgálhasson a múlt emlékét idéző történelmi építmény, melyet 2018-ban felvettek a megyei értékek közé.
