A Kisbér szívében található Nagyboldogasszony Templom a környék egyetlen csonka tornyú temploma, a város egyik jelképe. Akárcsak a Magyar Királyi Lovarda 160 éves épülete, mely büszkén viseli a romantikus stílus jegyeit.
A Nagyboldogasszony Templom közel 230 éves épület története szorosan összefonódik a Batthyányi család munkásságával. Két építészettörténeti korszak jegyeit is magán viseli, hiszen a gróf Batthyány Tódor által a késői barokkban építtetett templomot 1825-ben gróf Batthyány Antal József klasszicista stílusban átépíttette, és két csonka toronnyal bővítették.. Gyönyörű késő barokk főoltára és copfstílusú, gazdagon díszített szószéke mellett a templom ékessége a „Krisztus a kereszten” című festmény, melyet maga Mária Terézia ajándékozott 1770-ben a kisbéri plébániának.
A tornyokban 4 harang lakik. A reggel, délben és este megszólaló, a keleti toronyban található harang súlya meghaladja az 500 kg-ot.
A 2011. január 29-én bekövetkezett földrengésben súlyosan megsérült a templom tetőszerkezete. Pályázati források, az önkormányzat támogatása és a hívek adományainak köszönhetően 2012. október 31. napjáig a teljes tetőszerkezet felújításra került.
A templom titulusa és egyben búcsújának ünnepe – augusztus 15-én – Nagyboldogasszony napja.
Kisbér utolsó földesurát, Batthyány Kázmért az 1848/1849-es szabadságharcban vállalt szerepéért (kormánybiztos, majd a Szemere-kormány külügyminisztere), távollétében teljes vagyonelkobzásra és halálra ítélték. Alig néhány évvel később, 1853-ban a kisbéri birtokon Ritter Ferenc altábornagy vezetésével megalapították a Magyar Királyi Katonai Ménest. A ménes elsődleges feladata az osztrák- magyar hadsereg lóval való ellátása volt.
A lovarda Kisbér emblematikus épülete, még a város címerében is megjelenik. 1854- 56 között épült romantikus stílusban. Ebben az időben Közép-Európa legnagyobb fesztávolságú lovardájának számított.
A Magyar Királyi Lovarda tetőszerkezetét a magyar építészet első komolyabb faszerkezetei között tartják számon. Méreteivel kiemelkedik a társai közül, mind a mai napig Közép-Európa legnagyobb fedett lovardájának számít.
Az épület rendkívül nagy szerepet játszott a kisbéri lótenyésztés világhírűvé válásában, valamint a helyi- és környéki kulturális élet felpezsdítésében is számos alkalommal vállalt szerepet. A 60-as éveket követően sajnálatos módon az eredeti rendeltetésétől nagyban eltérő célokra használták, de a 2006-os rekonstruálását követően alkalmassá vált arra, hogy újra a környék lovas életének központja lehessen.
Az elsők között, 2014-ben nyert felvételt a Megyei Értéktárba.
Vissza