Az öt festményből álló panorámakép sorozat abban az időszakban ad képet a településről, amikor egy hegyek között megbújó faluból jelentő ipartelepülés alakult ki. Esztétikailag is jelentős, jól felkészült festőművészek alkotásairól van szó.
Koszkol Jenő 1929-ben festette a Dorogi Salgó Rt bányamérnöki karának megrendelésére dr. Schmidt Sándor bányaigazgató bányánál töltött negyedszázados évfordulója tiszteletére két hatalmas méretű panorámaképét. Az egyik az 1905-ös, a másik az 1929-es települést ábrázolja ugyanabból a Kálvári-domb felőli nézőpontból. Gáspár Sándor hagyománnyá téve a sorozatot 1956-ban és 1973-ban megfestette a település látképét Doroghoz kötődése kifejezéseképpen. Kolonics Péter 2001-ben folytatta a sorozatot eddig egyetlen képével új nézőpontból, de a műfaji jegyeket betartva ábrázolja a település teljes látképét.
Kevés olyan szép fekvésű település van hazánkban, amely nagyméretű panorámaképek megfestésére ihletett a településhez kötődő festőművészek közül többet is. Dorog ezen kivételes települések közül való. Ráadásul ezek a hatalmas művészi vállalkozást jelentő képek abban a korszakban ábrázolják Dorogot, amikor a településen minden szempontból a legnagyobb fejlődés bontakozott ki: a „német falu a bécsi országútban” (Fényes Elek) ipari központtá változott.
Koszkol Jenő (1868-1935) dorogi születésű festőművész – aki nemzetközi elismerésre is szert tett Hermann Ottó könyveinek illusztrálásával már 1900-ban Párizsban –, a bányamérnöki kar felkérésére festette meg dr. Schmidt Sándor bányaigazgató negyedszázados működésének tiszteletére az első két nagyméretű képet, amely az 1905-ös és az 1929-es Dorogot ábrázolja visszatükrözve azt a változást is, amely az urbanizáció útjára vitte Dorogot, és amely nem kis mértékben a nagy koncepciójú bányaigazgatónak is köszönhető volt.
Később Gáspár Sándor (1916-2011), aki Annavölgyön és Csolnokon nőtt fel, és már bányamunkásként, majd katonaként is festett sikeres portrékat, másolt képeket. A Képzőművészeti Főiskolán Poór Bertalan volt mestere. Dorogi politikai tárgyú szekkói megsemmisültek, de egész pályáján hű maradt a bányász tematikához és Doroghoz. A bányamunkát és annak történetét ábrázoló képsorozata a Soproni Bányászati Múzeumban, valamint a dorogi József Attila Művelődési Házban tekinthető meg. Az ugyancsak Koszkol nézőpontjából, a Kálvária-hegyről ábrázolt tájképek (1956, 1973) már a nagyüzemi bányászkodás településre gyakorolt hatását mutatják az újabb üzemek és a terebélyesedő lakótelepek ábrázolásával.
Kolonics Péter (1964) a Pécsi Janus Pannonius Egyetem Tanárképző Karán szerzett földrajz-rajz szakos diplomát. A dorogi Eötvös József Általános Iskolában tanít, a nagy hagyományú városi képzőművész kör vezetője. Festőművészként elsősorban hangulatos tájképeivel teremtett egyéni stílust. Polgármesteri felkérésre készítette el Dorog legújabb panorámaképét 2001-ben.
Valamennyi festmény megfelel a panorámaképek műfaji feltételeinek: nagyméretű kivágásban teljes áttekintés a település tájba illesztett valóságáról, a természeti és épített környezet egységének magragadása, a részletekbe menő aprólékosság mellett is a teljesség élményének érzékeltetése.
Helyismereti szempontból felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy Koszkol és Gáspár ugyanabból a nézőpontból tekint le a településre. Nagyon szépen követhető, ahogy a növényi zöldekben és átszűrt fényű hegyekben megbújó kistelepülés nyugati oldalában fokozatosan megjelennek a bányászatot kísérő üzemek füstölgő kéményei, ahogy a település minden irányban terjeszkedik. Kolonics Péter utolsó képe az ellenkező oldalról, a Pilis felől ábrázolja a települést. Ez már jól mutatja az Esztergom felé terjeszkedő város képét, és mintegy keretbe foglalja a sorozatot.
A sorozatból három kép ma a városháza dísztermének három falát tölti be szinte teljes egészében. Igazán jó hátteret kínál a döntéshozók számára: Dorog teljes panorámáját nyújtja térben és időben egyaránt.
A panorámaképek 2020 decemberében megyei értékké váltak.
