Hamarosan újjászületik a bajnai kastély - a munkálatok után az épület és a park rengeteg újdonsággal és új funkciókkal nyitja meg újra kapuit. Addigis olvasson a történetéről!
Bajna község színes és gazdag történelmi múltja magába foglalja a kezdetektől napjainkig a Sándor-Metternich kastély hangsúlyát és kiemelkedő szerepét. Mind építészeti, mind kultúrtörténeti szempontból egyedi és jelentős értékkel bír helyi, megyei és országos szinten is.
Az Ördöglovas, a bajnai kastély egykori tulajdonosa, gróf Sándor Móric tizenhét évesen ült először lovon, mivel apja, akinek szenvedélye volt a lovaglás, annyira féltette a fiát, hogy nem engedte a lovak közelébe. Amikor az ifjú Móric először lóhátra szállt, figyelmeztették, hogy a lovaglást tanulni kellene. Ő mindössze ennyit mondott: „Akinek tanulni kell a lovaglást, az soha nem fogja megtanulni.” A ló volt az élete és az lett a veszte. 1850-ben Linzben, egy ugratás közben kiesett a kocsijából és fejét egy vasrácsnak ütötte. Pár nap múlva egy bécsi kaszinóban önkívületi állapotba került és tört-zúzott. Innen egy prágai elmegyógyintézetbe vitték. Élete végén a birtokán élt lovas emlékeivel körülvéve, utolsó éveit pedig a döblingi elmegyógyintézetben töltötte.
A feleségét is úgy ismerte meg, hogy éppen az apjához vágtatott és a Sándor-palotához vezető lépcsőn átugratott Metternich Leontine hercegnő hintaja fölött, aki nem volt más, mint a nagyhatalmú Metternich kancellár lánya. A lány azonnal beleszeretett. A gróf feleségül kérte és hozzákezdett a bajnai kastély átépítéséhez, hogy az méltó pompával fogadhassa a kancellár lányát.
A bajnai birtokot 1696-ban vásárolta meg Sándor Menyhért, aki Esztergom vármegye alispánja volt. A földesúr 1720 táján vadászkastélyt építtetett a birtokra. Sándor Móric édesapja halálakor örökölte meg az uradalmat. Az átépítés és a bővítés terveit Hild József építész készítette el, aki egy klasszicista stílusú, főszárnyán téglalap alaprajzú, egyemeletes, mellékszárnyain földszintes épületet tervezett. Az épület bejárati részét úgy emelte ki, hogy a homlokzaton görög mintára négy oszlopos portikuszt tervezett. A kastély földszintjén ebédlőterem, biliárdterem, dohányzó, kártyaszoba, télikert és házikápolna volt, az emeleten pedig a grófi és grófnői lakosztályok sorakoztak. Ugyancsak az emeleten kapott helyet a gróf fegyver- és képgyűjteménye, a könyvtár és a vadásztrófeák. A belső termek díszítése Alessandro Sanquiriconak köszönhető, aki a milánói Scala díszlettervezője volt. Az égszínkék és a fehér szín volt a meghatározó a belső terekben. A termek közt volt etruszk és pompeji terem, valamint Raffaelesca terem is, amelynek festményeit Raffaello képei inspirálták. A bútorok egy részét az olasz mester tervezte, a többit pedig Londonból rendelte meg a gróf. A kovácsoltvas elemeket bécsi mesterek készítették. Az egykori vadászparkból angolpark lett, benne kazánfűtéses, egzotikus növényekkel teleültetett pálmaházzal. A gróf világhírű lovai fűthető uradalmi istállóban pihentek.
A II. világháború a kastély teljes lepusztulását hozta. Először tábori kórház lett belőle, majd szükséglakások kaptak helyet falai között. A szocializmusban a helyi termelőszövetkezet irodája volt itt, később pedig gépállomás. A szomorú idők emlékét olyan játékfilmek őrzik, mint a Ménesgazda (1978) vagy a Szívzűr (1981).
A Nemzeti Kastélyprogram keretén belül „újjászületik”a bajnai Sándor–Metternich-kastély. A kastély ékessége lesz az unikális belső falfestések és díszburkolatok rekonstrukciója. A látogató megtekintheti a földszinti kiállításban elhelyezett eredeti miseruhákat, továbbá archív képeket, fotókat, interjúkat láthatnak a kastély történetéről, valamint egy animációs filmet is. A fénykor mellett megjelenik a pusztulás kora, a II. világháborút követő évtizedek.
Az emelet északi traktusa Sándor Móricról szól, a pipázó magánemberről, aki autodidakta módon tanult meg olaszul és franciául és maga is írt kisebb zeneműveket. A következő teremben Sándor Móric, mint vakmerő lovas jelenik meg. Ezt követően az „anglomán urat” ismerhetik meg, aki imádott vadászni, kártyázni és a bútorait Angliából rendelte.
A női szárnyban az „Ördöglovas” lánya, Sándor Paulina jelenik meg, aki a 19. századi közép-európai kultúrtörténet egyik legizgalmasabb személyisége volt. Franciaországban a császárnéval együtt diktálta a trendet, Bécsben – ahol emlékét ma utcanév őrzi – divatklubot alakított 1882-ben. Wagner neki ajánlotta egyik zongoradarabját, Edgar Degas pedig megfestette őt egy fénykép alapján. Az ő nevéhez fűződik az a bizonyos női párbaj is… Gróf Kielmannseggnével ugyanis összekülönböztek a bécsi zenei és színházi élet dekorációját illetően. A grófnő bécsi évei illusztrációkon és árnyjáték formájában jelennek meg a kiállításon.
Látható lesz a Metternich házaspár – Richard von Metternich és Sándor Paulina – nagyvonalú párizsi otthona és az érdeklődők egy diavetítést is megtekinthetnek a grófnő párizsi éveiről. Bárki beöltözhet majd korabeli jelmezekbe, hiszen Paulina az álarcosbálok nagyasszonya volt.
A kiállítás záró termét Metternich-Sándor Klementine és Franz-Albert von Metternich-Sándor emlékének szentelik a Nemzeti Kastélyprogram munkatársai. Ugyanitt interjúk láthatóak a ma is élő családtagokkal.
A felújított angolpark sétányokkal és tematikus játszótérrel várja az érdeklődőket.