Klastrompuszta az első és az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend történetének a kezdete. Tudjon meg róla többet sorozatunk legújabb részéből!
A 13. század elején a Pilis erdeiben egyre több remete húzódott meg, az erdő sűrűjében, és az ott található barlangok védelmében. Megélhetésük biztosítása érdekében, gazdálkodáshoz szükséges eszközöket, vesszőből font kosarakat, fából faragott használati tárgyakat készítettek, amelyeket rendszeresen Özséb kanonok esztergomi vendégszeretetéről és a szegények megsegítéséről híres házába vittek, és élelemre vagy ruházatra cseréltek. Eközben sokat beszélgettek remeteségükről a vallás iránti elhivatottságukról, a műveltségéről és a közösségek iránti érdeklődéséről ismert Özséb kanonokkal.
A tatárjárás utáni pusztítás arra késztette a kanonokot, hogy felossza a meglévő javait a szegények között, lemondjon az egyházban betöltött tisztségéről, és Váncsai István érsek hozzájárulásával, elvonuljon a Pilis rengetegébe, és maga köré gyűjtse azokat a remetéket, akiket már régről ismert. A legenda szerint egy éjszakai látomás,( amelyben a társai által gyújtott sok apró láng egyesült és végül Özséb atya keresztje előtt tüzes fénynyalábbá olvadt össze) ráébresztette, küldetése az, hogy az eddig szétszórtan élő remetéket egy közösségbe gyűjtse.
Templomot építettek és kolostort alapítottak a Szent Kereszt tiszteletére. A szerzetesrendet „Első Remete Szent Pál testvéreinek „nevezték el, azért mert közösségük égi patrónusának Remete Szent Pált tették meg. A monostort a remeték korábbi lakóhelye a „Hármas barlang” alá építették: a Legény,- Leány és a Bivak barlangban a korábbi kutatások emberi lakóhelyre alkalmas részeket és árpád-kori leleteket találtak.
A templomot gótikus stílusban építették, hossza 26 méter szélessége 8 méter. A szentély igen hosszú a szélességéhez képest, ennek oka az lehet, hogy a szerzetesek az egyházi szertartások alatt a szentélyben két oldalt helyezkedtek el. A templomot és a köréje épített monostor széles kerítőfallal vették körül. Az ásatások során előkerült embercsontok arról árulkodtak, hogy a templom belsejében temetkeztek.
Rend központja 1250-1304-ig Klastrompuszta volt.
Az 1256.évi esztergomi zsinaton Özséb a rend főnökeként jelent meg. Pál veszprémi püspök, 1263-ban a pápa felhatalmazása alapján, maga adott nekik regulát, melyben megszabta böjtjeiket, és a rend működésére vonatkozó szabályokat. Az istentiszteletekre a székes káptalanok kanonokjainak reguláját írta elő. Egyházjogilag a megyéspüspökök joghatósága alá rendelte őket. Kötelező lett a számukra az egyházmegyei zsinaton való részvétel. A szerzetesrend központja a Szent Kereszt kolostor lett.
A napjainkban egyre aktívabban működő Pálos rend „bölcsőjének” tekinti a klastrompusztai templom, és a körülötte feltárt egykori kolostor romjait.
Özséb 1270. január 20-án halt meg az általa alapított monostor falai között.
Vissza