Időszaki kiadványából elismert művészeti műhellyé nőtte ki magát az Új Forrás. Szerkesztői generációk adták át egymásnak az értékeket, melyekkel a lap úgy tudott megújulni és bővülni, hogy a helyi alkotók fóruma is maradt.
Az 1969-ben Payer István és Sárándi József szerkesztésében indult irodalmi lap kezdettől teret adott a magyar irodalom országosan (el)ismert alkotóinak és a helyi kötődésű tehetségeknek.
Az eleinte még csak évi 3 lapszámmal jelentkező antológiában így szerepelhetett Weöres Sándor, Fodor András, Csoóri Sándor és Vasadi Péter mellett Mezey Katalin, Tóth László és Győri László.
Ehhez az orgánumhoz kötődik az 1956-os forradalom megrázó ábrázolása, Nagy Gáspár versében, amiért az ominózus lapszámot zúzdába küldték.
Az Új Forrás szerkesztői számos Komárom-Esztergom megyei irodalmárnak adtak bemutatkozási lehetőséget. Többek között Avar Ferenc, Faludi Ádám, Holló András, Kakuk Tamás, Mári Sándor József, Pollágh Péter, Sopotnik Zoltán, Rigó József, Vasi Ferenc Zoltán publikál(t) a lap hasábjain. A tehetséggondozáson túl Monostori Imre vezetése alatt erősödött fel az Új Forrás kritikai, irodalomtörténeti jellege.
A helyi tehetségeket bemutató 1989-es antológiában tűnt fel Jász Attila, a mostani főszerkesztő, aki a gyermekirodalom, a kritika, az interjú irányába fejlesztette tovább a lapot, napjainkra összművészeti fórummá bővítve azt.
A Kortárs Galériában rendezett lapszámbemutatók a helyi törzsközönségen túl fővárosi érdeklődőket is vonzanak.
A 2014-es évfolyam első lapszámát a Librarius az esztendő 3. legjobb magyar tematikus összeállításaként említette.
A szerkesztőség a kortárs előadó művészet legjobbjainak bevonásával szólítja meg a fiatal generációt, akik az idősebbekkel közös fórumokon jutnak sokszínű és aktuális szellemi táplálékhoz.
Az Új Forrás 2015 óta a Megyei Értéktárat is gyarapítja.
Vissza