Komárom-Esztergom Vármegye Közgyűlése a vármegye életében munkásságukkal, életművükkel maradandó értéket nyújtó személyek és csoportok munkájának elismerésére alapította a díjat.
Cikksorozatunkban a 2024-es esztendő kitüntetettjeit mutatjuk be.
Kovátsné Várady Eszter, az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár korábbi igazgatója.
Kovátsné Várady Eszter szülei ötödik gyermekeként 1953. május 10-én született. Gyermekkorát Pilismaróton töltötte, 9 éves korában költöztek Esztergomba.
1971-ben, a Dobó Katalin Gimnáziumban tett érettségi vizsgája után rögtön munkába állt a városi könyvtárban, ahol rövid megszakítással – másfél évig a Petőfi Filmszínház üzemvezető-helyettese volt – dolgozott. 1974-ben könyvtáros szakképesítést, majd 1981-ben a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán felsőfokú könyvtári végzettséget szerzett.
1988-ban végezte el az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán az általános tanítói és ének-zene szakot. A hetvenes években tagja volt a város életében igen aktívan jelen lévő Esztergomi Klubszínpadnak is. Ebben az időben megyeszerte több előadást tartott filmekről, irodalomról, zenéről a TIT szervezésében. A hetvenes évektől jelentek meg publikációi a megyei lapokban, az Interpress Magazinban, a Rakéta Regényújságban, a Téka-Témában, az Esztergom és Vidékében.
1989-ben jelent meg első regénye, melyet az évek során még huszonöt követett. Ennek kapcsán többször hívták író-olvasó találkozókra, ahol nem csak írói tevékenységéről, hanem a könyvtárról és Esztergom kulturális életéről is beszélt. 1994-ben született Dénes gyermeke, aki a Ferences Gimnáziumban érettségizett, követve a családi tradíciót.
A könyvtárban minden munkaterületen dolgozott; volt gyermekkönyvtáros, olvasószolgálatos, feldolgozó, zenei könyvtáros, valamint 2000-2001-ben fél évig az igazgatói feladatokat is ellátta.
2004. január 1-től igazgatta a Helischer József Városi Könyvtárat. Ez idő alatt nem kevés embert próbáló feladatot oldott meg a tőle megszokott magas szakmai tudásával és példaértékű emberi hozzáállásával. 2004-ben indította útjára a Könyvtári beszélgetések című rendezvénysorozatot, mely nagy népszerűségnek örvendett, és melynek több mint 150, a közéletben és a művészeti életben elismert vendég fordult meg a könyvtárban.
2006 tavaszán az árvíz sújtotta intézményt mentette, 2007 nyarán a szigeti épületből a Dobó Gimnáziumba történő költözést vezényelte. 2006-ban alapító tagja, majd aktív részese volt annak a civil kezdeményezésnek, melyet esztergomi polgárok indítottak az ellopott Babits-szobor újraállításáért. A Köztünk élnek… című rendezvénysorozattal az Esztergomban született, illetve városunkban élő embereknek ad lehetőséget arra, hogy elmeséljék, mit jelent életükben Esztergom.
Az ő kezdeményezésére került megrendezésre minden év őszén a „ …virág volt a vers…” elnevezésű, 50 éven felüli amatőr versmondók számára meghirdetett nemzetközi szavalóverseny, mely évről évre egyre több jelentkezőt vonz. Szakmai tevékenysége között feltétlenül megemlítendő a könyvtár helyismereti anyagának digitalizálása és nyilvánossá tétele.
Igazgatói munkája mellett tevékenyen részt vesz a város kulturális életében, rendezvényein. Többször országos médiában is szerepelt (Mária Rádió, Kossuth Rádió, Lánchíd Rádió BonumTV), hírét víve Esztergomnak. Rendszeres vendége volt a helyi televíziónak, ahol a könyvtár életéről tájékoztatja a nézőket. Tagja volt a Városi Értéktárnak, amelybe számos esztergomi helyet, épületet stb. javasolt felvételre. Jó kapcsolatot ápolt a város többi kulturális intézményének vezetőjével. Igazgatóként felelősséggel képviselte intézménye érdekeit, munkatársaival való kapcsolatára a humánum, az empátia jellemző.
Életére, munkásságára igazak Böjte Csaba testvér gondolatai: „Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik szívedben, hanem az újrakezdés lendülete, a szeretet és a jóság.”
Kovátsné Várady Eszter 2019-ben megkapta a Babits-díj „Esztergom kultúrájáért” elnevezésű díjat, és a címzetes igazgató címet is.
2020 tavaszán vonult nyugdíjba, azonban nem tudott nyilvánosan elköszönni a könyvtárlátogatóktól, valamint munkatársaitól, kollégáitól, mert épp akkor tört ki a COVID-pandémia. Nyugdíjas évei alatt sem maradt azonban tétlen: megírta 28. regényét, valamint kiadványok lektorálásával foglalkozott, foglalkozik.
A világjárvány elmúltával segítő munkatársként csatlakozott a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartóhoz, ahol a szervezet irattárát és egyéb dokumentumainak rendszerezését végezte.
