Bana környékén honfoglaláskori sírra bukkant 1956 márciusában Savanyú György és Dömötör László kavicsbányászás közben.
Így leltek rá a páratlan leletre, a banai ezüst tarsolylemezre, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található.
A település neve személynévből keletkezett, alapjául a bán méltóságnév szolgált. Oklevelekben 1236-ban olvasható először Bana alakban. A korai középkorban jelentős település volt, Anonymus krónikájában megemlékezik váráról. Királyi várispánság székhelye lett, 1241-ben királyi vámszedőhelyként említik. A tatárjárás idején a falu várával együtt elpusztult.
1369-ben I. (Nagy) Lajos király a területet Némai Kolos fiának, Jakabnak adományozta. A 15. században a Rozgonyiaknak és több köznemesi családnak volt itt birtoka.
1529-ben a török elpusztította a falut, amelyet a 17. században református magyarok építettek újjá. Első templomukat már 1620-ban felépítették fából, amely az idők során többször leégett. A jelenlegi református templom 1788-ban épült, tornya 1858-ban készült el.
A 18. század közepétől egyre nagyobb számban telepedtek meg katolikus magyar családok is a faluban. 1784 és 1787 között épült a római katolikus templom késő barokk épülete, amelyet 1897-ben eklektikus stílusban építettek újjá.
Az 1840-es években selyemtermesztés céljából az állam epreskertet telepített Bana határába. Jelentős volt az állattenyésztés, különösen híresek voltak az itt tenyésztett lovak. A 19. század közepén már 1229-en éltek a faluban. Mindkét felekezet tartott fenn iskolát. A két világháború között Népkönyvtárat hoztak létre, és református énekkar szerveződött.
1945 márciusában több napig tartottak a harcok Banán. 1974-ben Bábolnához csatolták a községet, amely 1990-ben lett újra önálló. A településen több mint 20 éve működik a Banai Vegyes Kórus.
Kulturális örökség:
Református templom, 1788
Szentháromság római katolikus templom, 1784-1787, késő barokk
Modern európai érték:
A településen áthaladó kerékpárút
Programajánló:
Főzőverseny - Motoros - Kamionos Találkozó és Családi nap, augusztus
Vissza