Március 15-én Nagyigmándon a hagyományokhoz híven a Vértanúk terén emlékeztek meg nemzeti ünnepünkről. Popovics György, a vármegyei közgyűlés elnöke mondott beszédet.
Az elnök így köszöntötte az emlékezőket:
„Itt e helyen halt vértanúhalált a hazáért és a szabadságért 1849. július 12-én Mansbarth Antal csákberényi katolikus és Szikszai János református lelkész a zsarnoki önkény golyója testüket megölhette de szent emléküket nem, az közöttünk örökre élni fog.” – olvashatjuk a református parókia falán elhelyezett emléktáblán.
Itt Nagyigmándon, ahol kivégezték ezt a két nagyformátumú embert, nem múlhat el március 15-ei ünnepség anélkül, hogy ne emlékeznénk meg Szikszai János és Mansbarth Antal mártír lelkészekről. Az ő példaértékű életük és mártírhaláluk ma is irányt mutat. Hazafiasságuk, hazaszeretetük, a szabadságért való kiállásuk örökre beírta nevüket nemzetünk és Nagyigmánd történelmébe. A haza iránti önzetlen odaadásuk, elkötelezettségük ma is példa mindannyiunk számára.
Hölgyeim és uraim!
Ma a magyar szabadságharc kitörésének 175. évfordulóját ünnepeljük. Megemlékezünk a forradalom és szabadságharc hőseiről, felidézzük emléküket.
Üzenetük – dacolva az idő múlásával – máig hat és érvényes. Lelkesedésük, az ország gazdasági, politikai függetlenségéért vívott tiszta küzdelmük, ma is példaként áll előttünk.
Március 15-ét mindig tiszta szívvel, fenntartások nélkül lehet ünnepelni. E napon az érzelmek, a hazaszeretet, a hazafiság megvallása szép és helyénvaló. Ez az a nap, amelyre minden magyar, határon innen és túl, büszke. Büszke is lehet, mert a Márciusi Ifjak példaértékű cselekedetet hajtottak végre, amikor szembeszálltak az elnyomó hatalommal.
Ahogy akkor, úgy ma is azt gondoljuk, hogy az ember természetes állapota a szabadság. És a szabadság feltételezi az összefogást, a testvériséget, mert az emberek csak együtt közös célok megfogalmazása mentén lehetnek szabadok. A közösségek csak együtt élhetnek szabadon, együtt és nem egymás ellenében.
Jó példa erre Petőfi, Kossuth, Széchenyi és Batthyányi. Annyi mindenről mást gondoltak, és a szabadságharc mégis egy táborba vezette őket. A szabadság szeretete, az elnyomás elutasítása, a nemzet szabadságáért vívott nemes harc képes volt felülírni az összes egyéb vitás kérdést.
A Márciusi Ifjak hittek abban, hogy a magyaroknak joga van a nemzeti függetlenséghez, az önállósághoz, a szabadsághoz, a szuverenitáshoz. Ezek ma is aktuális elvárások. Az Ő küzdelmük és sokuk véráldozata kellett ahhoz, hogy kimozduljon az ország szekere a gödréből. A hősök tisztelete és a szabadságharc emlékének és üzenetének továbbadása azért fontos, hogy a felnövekvő nemzedék értse a forradalom eszméjét, üzenetét, és ha kell ekként cselekedjen.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Sajnos legszebb ünnepeinket és hétköznapjainkat is beárnyékolja, hogy a szomszédban már több, mint egy éve véres háború dúl.
Amikor béke van, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a történelemből ismert háborúk már nem térhetnek vissza.
Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a szabadság mennyire törékeny dolog. Ilyenkor látjuk és érezzük, hogy a szabadságért nemcsak meg kell harcolni, de meg kell tudni őrizni, óvni kell, védeni ezt a törékeny, de ugyanakkor búvópatakként élő eszmét. Már egy éve tart a háború, egy éve vannak veszélyben határon túli nemzettestvéreink. Követeljük együtt, közösen, hogy legyen végre vége, legyen végre béke!
