1923-ban az országgyűlés a XXXV. törvénycikk megalkotásával elrendelte a Trianon által megcsonkított Komárom és Esztergom vármegye egyesítését. Hangsúlyozottan ideiglenesen.
Komárom vármegyét és Esztergom vármegyét Szent István király alapította. Mindkét vármegye magában foglalt a Dunától északra lévő területeket is, melyek ma Szlovákia részei. Az idők során a két vármegye határai többször módosultak. 1786-ban II. József Tata székhellyel összekapcsolta őket, de halála után, 1790-ben a két vármegye újra szétvált. 1853-60 között területrendezési szándékkal az osztrákok úgy egyesítették a két vármegyét, hogy köztük a Duna képezett határvonalat.
Az elveszített első világháború után, 1919 januárjában a Csehszlovák Légió csapatai szállták meg a Duna bal partján fekvő Komáromot és Párkányt. A trianoni békeszerződést követően a két megye bal parti részeit Csehszlovákiához csatolták. Magyarországon a korábbi a 97 települést magában foglaló Komárom vármegye 44 községe és a korábbi 48 településes Esztergom vármegye 23 települése maradt meg. Esztergom vármegye elveszítette dunáninneni járását, a párkányi járást, mely huszonöt községével és 532 négyzetkilométernyi területével a vármegye nagyobb felének számított.
A két megmaradt megyéből 1923-ban – Esztergom székhellyel – létrehozták „Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét”. Az elnevezésben alkalmazott szó, hogy „egyelőre”, azt a reményt fejezte ki, hogy az egyesítés csupán addig marad meg, amíg a cseh uralom alá jutott területeket vissza nem kapjuk.
A kormányzat anyagi takarékossági okokból döntött az egyesítésről, mert a megcsonkított vármegyék külön-külön működtetése drága lévén, nagy terheket rótt volna a lakosságra is. Ám a vármegyék tervezett egyesítése a megcsonkított területű törvényhatóságokban határozott ellenzésre talált. „Mindegyik azt kívánta, hogy csonka állapotában is önálló maradjon, mert hogyha egyiket a másikkal egyesítenék, ez a körülmény a nagyhatalmak által adott helyzetbe való megnyugvást jelentené s egyúttal elkeserítené az elszakított területek lakosságát és beleoltaná azok lelkébe a végleges lemondás gondolatát, míg a csonkán és saját elnevezése alatt önállóan tovább működő vármegyék az ország területi egységéhez való ragaszkodás kifejezői lehetnének.”
Ebben a nehéz kérdésben az országgyűlés az 1923. évi XXXV. törvénycikk megalkotásával elrendelte a megcsonkult törvényhatóságoknak egymással, illetőleg meg nem csonkított szomszédjukkal való ideiglenes egyesítését, Esztergom székhellyel.
A két vármegye egyesített területe 2271 négyzetkilométer volt, 67 településsel, 3 járásba (tatai, gesztesi és esztergomi) szervezve. Városi rangot csak Komárom és Esztergom birtokolt.
Az ideiglenesen egyesített két vármegye törvényhatósági bizottsága 130 választott és 130 legtöbb adót fizető tagból, ún. virilisből állt. A törvényhatósági bizottság a mai vármegyei önkormányzat alapvetően közigazgatási jogkörökkel rendelkező elődjének tekinthető.
Az alakuló közgyűlésre 1923. december 29-én került sor dr. Huszár Aladár akkori főispán (később Budapest polgármestere) elnöklésével.
A főispán indítványára egyhangúlag elfogadták, hogy a közgyűlési terembe a Csehszlovákiába elszakított és a túloldalon maradt tagok részére külön helyet tartanak fenn. Egy szalagokkal díszített és nemzeti zászlóval leborított külön asztalt állítottak, amire a következő szöveggel ellátott díszes tábla került:
„E helyek fenntartatnak nemes Komárom és Esztergom vármegyék, valamint Komárom szabad királyi város azon törvényhatósági bizottsági tagjai számára, akiket egy dicsőségesen végigküzdött háború után a szégyenteljes forradalmakban összeomlott nemzetre kényszerített átkos béke szakasztott el az édes hazától és az ősi törvényhatóságoktól. Testvérek! Visszavárunk azzal a szent hittel, amint hiszünk a feltámadó Nagy-Magyarországban és ősi törvényhatóságaink kiváltságaiban, jogaiban és területeinek integritásában!"
Az első bécsi döntést követően, 1938-ban újjáalakult a két történelmi vármegye. A második világháború után Komárom és Esztergom vármegyék megmaradt területeit Komárom-Esztergom vármegye néven egyesítették. Az 1950-es megyerendezés során Esztergom nevének elhagyásával, Tatabánya székhellyel, létrejött Komárom megye. A terület 1990-től Komárom-Esztergom megye, 2023. január elsejétől pedig újra Komárom-Esztergom vármegye nevet visel. Jelenleg 76 település tartozik hozzá és hat járásra oszlik.
