A környéken a kőkortól fogva ki lehet mutatni emberi letelepedés nyomait. A későbbi időszakokból - az avarok és a honfoglaló magyarok korából - sírleletek maradtak fenn.
A falu neve Árpád-kori eredetű, a szombati napokon tartott hetivásárokra utal. A 14. században a Cseszneki várhoz tartozott, első okleveles említése 1358-ból való. A következő évszázadban a Garai, a Szapolyai és a Szécsi család birtokolta. A reformáció idején az uradalom Enyingi Török Bálinté volt, aki támogatta Luther Márton tanainak terjedését. Valószínűleg már a 16. században működött evangélikus gyülekezet a faluban.
A török hódoltság idején elnéptelenedett a terület. 1636-ban - királyi adományként - került az Esterházy család tulajdonába, akik először katolikus és evangélikus magyarokat telepítettek be. A grófi család tagjai mindkét felekezet fejlődését támogatták. Esterházy Ferenc kezdeményezte a katolikus templom építését, amely 1760-ban fejeződött be. A protestáns felekezetek szabad vallásgyakorlását biztosító rendelet kiadása után az evangélikus gyülekezet is döntött a templomépítésről. A régi - sárból rakott, zsúppal fedett - épület helyére 1792-1793-ban emelték az új templomot.
A 18. század második felében Stájerországból telepítettek be német családokat. Emiatt 1773-tól használták a Magyar-Szombathely és a Német-Szombathely elnevezést. A 19. század folyamán uradalmi központtá fejlődött a település. Kastély és magtár épült, pincegazdaságot és téglaégetőt hoztak létre. A lakosok számára a megélhetést a mezőgazdaság jelentette, de az 1800-as évek második felétől a környékbeli bányák is biztosítottak munkalehetőséget. A 20. század elején a falu már vasútállomással és távírdával is rendelkezett.
A község neve 1926-tól Bakonyszombathely, 1950-ben került Veszprém megyétől Komárom megyéhez.
Kulturális örökség:
Szent Imre római katolikus templom, 1760
Evangélikus templom, 1793
Modern európai érték:
Kastélypark és Feketevízi tavak, természetvédelmi terület és tanösvény
Programajánló:
Iskola- és Falumúzeum
Vissza