A vértesi Vitányvár monumentális toronymaradványaival, több emeletnyi magas épületfalaival, értékes és érdekes építészeti megoldásaival a középkori emlékek legjelentősebbjei közé tartozik. Talán a nála jobban ismert emlékeket is felülmúlja.
A nyilvántartott műemlék a gesztesi vár mellett a Vértes hegység maradványaiban is legnagyobb épített kulturális öröksége. Méltánytalanul elfeledett és elhanyagolt. A Vértesi Vitányvár Vértessomló külterületi részén található. A földterület állami tulajdonban van, kezelője pedig a Vértesi Erdő Zrt.
2012-ig a felmenő falak felmérését leszámítva tudományos régészeti kutatás nem érintette a területet, építéstörténete ismeretlen volt. A tatai Kuny Domokos Múzeum László János vezetésével 2012-től végezte a vár régészeti célú tudományos kutatását. Ehhez kapcsolódóan állagmegóvás is történt a vár bizonyos részein.
A vár történetéről főleg a 13-16. század közti időszakból van adat. A vár által uralt hegytetőn a középkor előtti időszakból nem találunk régészeti megtelepedésre utaló bizonyítékokat. A legkorábbi régészeti bizonyítékok az első okleveles említés időszakából, azaz 1324 körül ismertek, ezek kőfaragványok, edénytöredékek. Ugyanerre az időszakra utal egy I. János cseh király által veretett, itt talált ezüst garas. I. (Nagy) Lajos óta a vár a győri ispánság tartozéka volt, majd a 15 század közepén a Rozgonyi-család tagjai vetélkedtek a vár birtoklásáért. A század végén már Egervári Lászlóé, majd a Kanizsaiaké, a mohácsi csata után pedig Héderváry Istváné.
A török elleni háborúk idején hol a magyar csapatoké, hol a töröké, mígnem 1598-ban Pálffy és Schwarzenberg csapatai felrobbantották az erősséget, hogy az ellenség ne vehesse birtokba. A későbbi időszakban már csak köveit hasznosították a környékbeliek.
Néhány fala, toronymaradványa ma is dacol az idővel. 2017-ben a Megyei Értéktár kincsei közé választották.
Vissza