A komáromi erődrendszer építészeti és kultúrtörténeti szempontból is különleges, egyedülálló műemléke a városnak, megyénknek sőt, önálló, határokon és nemzeteken átnyúló közös érték, mely 2014-ben, az elsők között nyert felvételt a Megyei Értéktárba.
A monumentális, méreteivel már önmagában is tiszteletet parancsoló védelmi rendszer építésekor Európa legnagyobb erődrendszere volt. Méreteivel ma is egyedülálló. Az erődrendszert az akkori legfejlettebb technikai és építészeti ismeretek szerint építették fel. A napóleoni háborúk idején I. Ferenc császár udvartartásával Komáromban talált menedéket, melyet előzőleg nagy sietve megerősítettek. A császár itt határozta el, hogy Komáromot a birodalom legerősebb katonai erődrendszerévé kell kiépíteni.
Az erődrendszer ilyen irányú megépítését Marquis Chasteler táborszernagy vezette hadmérnöki gárda tervei alapján kezdték meg. A már meglévő jobb parti hídfőerőd a "Csillagerőd", a korábbi Szent Péter palánk, mellé két másik erődöt is terveztek építeni. Egyet a koppánymonostori Homokhegyen, egyet pedig a Nagyigmánd felé vezető út mellett, Komárom déli kijáratához. Az 1827 és 1839 között folytatott építkezések során korszerűsítették az Öreg- és Újvárat, megkezdték a várost nyugatról védő Nádor-vonal kiépítését.
1848-49-ben a vár új parancsnoka Klapka György tábornok lett, aki parancsba adta egy kazamatákkal ellátott erőd építését az osztrákok által már korábban kiszemelt helyen, a Homokhegyen. A szabadságharc leverése után az osztrákok – korábbi terveknek megfelelően – újból hozzákezdtek az erődrendszer kiépítéséhez. A nagyarányú építkezés első, legnagyobb üteme 1871-ben befejeződött, a Monostori erőd elkészültével. Ezt követően 1871-77 között megépült az Igmándi erőd, ezzel a komáromi erődrendszer teljessé vált.
A komáromi erődrendszer létjogosultsága az elkövetkező években megkérdőjeleződött. A XIX. század végére felgyorsult a haditechnika – ezen belül a tüzérségi eszközök – fejlődése, mely megkövetelte volna az erődrendszer védőképességének felülvizsgálatát és a megváltozott körülményekhez igazodó átépítését. Erre azonban nem került sor.
MONOSTORI ERŐD
Az UNESCO Világörökségi Várományosi Listáján szereplő, klasszicista stílusú hadtörténeti műemlék lenyűgöző látványt nyújt hatalmas, precízen faragott kövekből épített falaival, a védműveket borító 3-4 méter vastag földtakarójával. és több kilométer hosszú földalatti folyosórendszerével, kazamata-hálózatával. Az erőd építését követően a magyar honvédség katonagenerációit szolgálta. 1945-90 között a Vörös Hadsereg Déli Hadseregcsoportja Közép-Európa legnagyobb lőszerraktárát alakította ki az erődben. Távozásukkal az erőd katonai szerepe végleg megszűnt.
IGMÁNDI ERŐD
A II. világháborúban a légitámadások idején a környék lakossága a külső kazamatákat óvóhelyként használta. Helyiségeit ezután műhelyek, raktárak és szükséglakások céljaira vették igénybe. 1966 óta a Klapka György Múzeum római kori kőtára működik benne.
CSILLAG ERŐD
Az erőd – melynek elődje a török kori Szent Péter palánk – az Öregvár keleti bástyájával szemben fekszik. Pálffy Miklós főkapitánysága alatt, 1568-ban kezdték építeni. 1850 és 1870 között - mint az új védelmi rendszer legfontosabb elemét - kőből és téglából újraépítették. A Monarchia hadserege laktanyaként és raktárként használta. 1920 után a Magyar Királyi Hadsereg lőszerraktára lett. 1944 októberétől decemberig deportáltak gyűjtőhelyéül szolgált. A II. világháború után szükséglakásokat alakítottak ki. benne, majd zöldségraktárként használták. A Csillag erőd 2005 óta látogatható műemlék.
Vissza