Az elmúlt években támogatásból állították helyre a Táti-szigetek vizes élőhelyeit - a térséget most természetvédelmi területté nyilvánították. Tudjon meg róla többet!
Az Agrárminisztérium természetvédelmi területté nyilvánította a Duna Táti-szigeteinek közel háromszáz hektáros térségét - látott napvilágot nemrég a hír. A terület a megyei értékek között is szerepel, hiszen olyan természeti értékeket őrzött meg, ami egyedülálló, a gazdag növény és állatvilága mellett a táj egyedi szépsége sem elhanyagolható. Többet szeretne tudni róla?
A Táti-szigetcsoport három nagyobb és egy kisebb (változó) szigetből áll. A három nagyobb a Táti-sziget, a Nyáras- és a Körtvélyes-sziget. A változó kis sziget pedig az úgynevezett Csitrisziget. A Nyáros- és a Körtvélyes-szigetet a Sebes-ér választja el egymástól, illetve öleli körül a kis Csitri-szigetet. A szárazföldtől pedig a Kis-Duna választja el valamennyi szigetet. Közigazgatási helyzetét tekintve a négy sziget közül három (Körtvélyes-, a Nyáros- és a Csitri szigetek) Esztergomhoz, a Táti-szigetek pedig Táthoz tartoznak.
Jelentősebb mezőgazdasági művelésre sem a talaj, sem pedig a környezeti viszonyok nem tették alkalmassá a szigeteket. A lakatlanságra a rendszeres árvizek, a körülményes megközelítés és a környéket évszázadokon keresztül elborító (Tát-Esztergom közötti) mocsaras környezet, mezőgazdasági hasznosításra pedig az előbb említett árvizek, az árvíz utáni hosszabbrövidebb vízborítottság és a gyenge talajminőség lehet a válasz. Az egyedüli rendszeres gazdálkodást a kaszálás és, szénagyűjtés, valamint a sarjúkaszálás utáni legeltetés jelentette.
A táti gazdák mindig is természetet szerető, azt tisztelő emberek voltak. A szigetek rétjeit úgy kaszálták, hogy munkájuk során a környező állatvilágot a lehető legkisebb mértékben zavarják. Gombázni, csalánt szedni és fűzfavesszőért viszont ladikkal szívesen jártak át a szigetbe. A háború előtti időkben, de még a háború utáni évtizedben is idilli, talán nem túlzás azt mondani, hogy mesébe illő látványt nyújtott a gondozott rétek és az óriási fákkal tarkított, érintetlen galériaerdők, valamint a tiszta vizű csendes mellékágak látványa.
A viszonylagos zártság és háborítatlanság kedvezett a természetes növénytakaró fennmaradásának, a védett növények és állatok, különösen a vizes élőhelyeket kedvelő madarak megtelepedésének. Az évszázadok alatt hihetetlen nagyságú és fajgazdagságú madárvilág választotta költő, állandó, átvonuló, vagy pihenő helyül a szigeteket. Hasonlóan értékes élőhelyt biztosítottak a védett és csendes mellékágak, valamint a sűrű, vízparti növényzet a kétéltűeknek, hüllőknek és számos halfajnak. A napsütötte és szélvédett virágos rétek pedig a szitakötő, lepkék és más rovarok számára bizonyultak ideális helynek.
A szigetek élővilágában bekövetkező első jelentősebb változást az államosítás hozta, majd később a legnagyobb természeti károkozást azonban a Bős-Nagymaros erőművi gátrendszer szigetbeli építkezése okozta. Az építkezés néhány éve alatt a Táti-sziget értékes növény és állatvilága komoly károkat szenvedett.
A szigeteken megmaradt védett és veszélyeztetett növény- és állatritkaságok olyan értéket képviselnek, melyek (mint nemzeti érték) fennmaradására, megőrzésére és védetté nyilvánítására ösztönözték a természetvédelemmel foglalkozó szakembereket. 2008-ban nyújtották be a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz a Táti és Süttői-szigetek természetvédelmi terület létesítéséről szóló tervezetet. A szigetcsoport része a Natura 2000 hálózatnak, a szigetcsoport természetvédelmi kezeléséért a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság felel, mely az elmúlt években uniós támogatásból állította helyre a Pilisi Bioszféra Rezervátumban található Táti-szigetek vizes élőhelyeit.