A kisbéri római katolikus templom csonka tornyai messze földön egyedülálló jelenség. A helyiek igyekeztek e „rendellenességet” ezzel a romantikus történettel magyarázni.
Egykoron, amikor Kisbér a Batthyányiaké volt, egy pompás bécsi palotában élt a gróf szépséges ifjú feleségével, akinek párja hetedhét országban sem akadt.
Egy napon a gróf elhatározta, hogy Kisbéren hatalmas templomot építtet, aminek tornyai az egekig érnek majd maga és Isten dicsőségére. A falu apraja-nagyja megmozdult, és részt vett az építkezésben. Egy fiatal és délceg helyi ácsmestert bíztak meg a munkák irányításával, akinek ügyességéről legendák keringtek. Egy szép májusi napon a gróf elhatározta, hogy megtekinti az építkezést.
Amikor a grófi pár kiszállt a hintóból, a szépséges grófné hullámos szőke haja megcsillant a tavaszi napfényben. Az ifjú ácsmesternek még a lélegzete is elállt, azonnal beleszeretett. Rögvest kiderült, hogy a vonzalom kölcsönös, a fiatalok egymásba szerettek.
Egy éjszaka a gyönyörű grófné elhatározta, hogy felkeresi az ácsmestert. Megszökött a kastélyból, és kérte az ácsot, mutassa meg neki a májusi csillaghullást a toronyból. Az ácsmester ölébe kapva vitte fel szerelmét a toronyba, ahol olyan boldogság kerítette hatalmába őket, hogy elhatározták, többé nem válnak el egymástól. A gróf haragjától tartva, azonnal útra keltek, s hajnalra már nyomuk sem volt
A gróf reggel észrevette szökésüket, befogatott, és Bécsbe kocsizott, bezárkózott palotájába, s többé hallani sem akart a kisbéri templomról. A monda szerint ezért maradtak befejezetlenek, csonkák a templom tornyai.
Mások azt mesélték, hogy a gróf francia feleségét olthatatlan honvágy gyötörte hazája után, a főúr ezért építtette a templomot a párizsi Notre-Dame mintájára.
Nos, mindkét bájos történet messze jár a valóságtól, mert a toronyt építtető, gróf Batthyány Antal hitvese, gróf Cëcile Roggendorf, osztrák grófnő volt.
