A Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége megkezdte szélmalom harcát a nagy kárókatonákkal, vagy más néven kormoránokkal szemben - ismertette a szövetség szakmai igazgatója.
Schmidt-Kovács Bence elmondta, az egykor védett, de mára jelentősen túlszaporodott hazai állományhoz a hideg idő beálltával a Skandináv-félszigetről további madárrajok csatlakoznak. Mértéktelen falánkságuk mellett horgas csőrük sebzésével is óriási károkat okoznak a lelassult, téli nyugalomra elvermelt halak között. A KEMHESZ hivatásos halőrei igyekeznek a dunai állomány védelmére kelni, így szinte minden nap gyérítést végeznek az általuk kezelt vízterületen, a komáromi vasúti hídtól az Ipoly torkolatáig.
A beavatkozáshoz a szövetség saját forrásain túl a MOHOSZ-tól kapott anyag támogatást, melyet lőszervásárlásra használnak fel. A kormoránok gyérítését vadászati engedéllyel rendelkező személyek végzik, környezetvédelmi okokból ólom helyett acélsöréttel - tette hozzá a szakmai igazgató.
A Duna Komárom-Esztergom megyei szakaszán télen csaknem 2000 kormorán zsákmányolja a halakat. Egy madár az életben maradáshoz fél-egy kiló halat is megeszik naponta, a megyében telelő madarak a folyóból 1500 kiló halat zsákmányolnak minden itt töltött napon.
*
A hatvanas években védelem alá helyezett, valójában tengeri madár mára túlszaporodott. Magyarországon 2500-3000 példány fészkel, de télen 30-40.000 darab jelenik meg a magyar vizeken és rendkívül nagy kárt okoznak a halak elfogyasztásával és megsebesítésével.
A kormorán, vagy kárókatona egy régebbi korszákból fennmaradt madárfaj. Tollát nem tudja vízhatlanná tenni, testének melegével fűti magát, ehhez viszont folyamatosan ennie kell. Válogatás nélkül megesznek mindent és képesek a csoportos vadászatra. Kilövésük nem könnyű, mert a puskás embert felismerik.
